Nagyjából dzsesszlemez
Végső Zoltán kritikája a Chakra Hacker "Blood Hit Parade" című lemezéről az Amarodrom oldalán
Zorn, Piazzola & Szibéria
riport Bujdosó Jánossal az A38 oldalán
Radikális melankólia
- kyt - kritikája a "Magyar Narancs"-ban
Harcosok klubja
Végső Zoltán cikke az "élet és irodalom"-ban
korábbi írások:
[2005.05.30]
Alternatív Chakra Hacker
A 2004-ben alakult Chakra Hacker zenekar május 12-én elso alkalommal koncertezett a Fonóban.
A Chakra Hacker zenéje sokféle stílusból ötvözodik össze, hallgatása közben felködlik Boban Markovics zenei világa, egy kevés klezmer és egyfajta dzsesszes hangzásvilág. Kicsit kelet-európai sok rézfúvóssal, meg egy kicsit minden más, dobbal, gitárral, billentyûvel. A Fonó-beli koncert tíz fizetõnézõvel indult, aztán beszivárogtak még körülbelül húszan. Kár, hogy csak ennyien kíváncsiak erre a zenére. Vagy még csak ennyien tudnak róla? Pedig igényes, hallgatható, s kevésbé alternatív, mint amilyennek vallja magát.
Néhány éve - például a romszórakozóhelyek elterjedésével - a fováros bizonyította fogékonyságát és nyitottságát az intézményesített kultúrán kívül esõ témákra, mûvészeti újdonságokra. A kerületben muködõ Fonó is szívesen áll az új kezdeményezések mögé, valamint a MU Színház, a Szkéné és az A38 hajó kínálata is arról tanúskodik, hogy a környék lakói nyitottak a kísérletezésre, rendhagyó kulturális megoldásokra. Persze, a Fonó kissé távol esik a fováros kanyargó kulturális ütõerétõl; az is lehet, hogy nem volt elég a reklám, vagy túl korai volt az este nyolcas kezdés? Mindenesetre a Chakra Hacker több figyelmet érdemel, nemcsak az alternatív zene kedvelõitõl. (A zenekar koncertnaptára és egyéb információk a www.chakrahacker.com oldalon találhatóak.)
A formáció húzóemberét, Bujdosó Jánost már ismerheti a zenei különlegességeket kedvelõ közönség, hiszen 2002-ben filmzenéket tartalmazó CD-je jelent meg Yolk of Freedom - A szabadság sárgája címmel. A koncert kapcsán vele beszélgettünk.
-Sokan sokféleképpen próbálták már meghatározni a stílust, amelyet képviseltek. Tudom, kerülöd a definíciókat, de ha kellene, hogyan írnád le a zenéteket?
- A legmarkánsabban talán valamiféle kelet-európai hangzás- és dallamvilág megjelenik benne, ez keveredik aztán más stílusokkal. Nehéz említeni bármilyen stílust anélkül, hogy el ne vinné a befogadót egy irányba, de vannak benne afrikai, vagy latinos ritmusok, tükröz egyfajta szocio-presszós hangulatot, és az egészet valamiféle dzsesszes artikulációval adjuk elõ. A legfobb dolog azonban, hogy a legtöbb szám hangulatilag mégis csak filmzene.
-A zenekar nagyon fiatal még, adódik a kérdés, hogy mi volt a megalakulás oka?
-Az elmúlt években több magyar filmhez készítettem zenét, ebbõl megjelent egy válogatáslemez. A filmzene alkalmazott mûfaj, de ha hallgatod ezt a lemezt, akkor olyan érzésed van, hogy van még valami mögötte. Mivel ez nem verbális, ezért nem derül ki senki számára pontosan, hogy mi ez a mögöttes történet. A Chakra Hacker lehetõség arra, hogy ezt a háttértörténetet kiderítsük, vagy legalább az egyik olvasatát megismerjük. A CD úgy készült el, hogy én játszottam fel minden hangszer szólamát egymás után stúdiókörülmények között, de természetesen így nem lehet koncertezni. Azért hoztam létre a zenekart, hogy ezeket a számokat játsszuk, a lemez csak kiindulópont volt. Úgy látom, hogy mindenkire jó hatással van ez a fajta zene, és mindenki örül annak, hogy új hangot hall, mintha lenne ebben a zenében valami pozitív energia. Szeretném, ha ezt minél több emberrel megoszthatnánk.
-Milyen terveitek vannak a közeljövõben?
-Igazából soha nem tervezünk semmit, mert nincs értelme. Nekünk az a legfontosabb, hogy folyamatos zenei fejlõdést valósítsunk meg. Mi nem szervezünk koncerteket, hanem hívnak minket. De az valóban fontos, hogy ebben az évben fel fogunk venni egy lemezt a Chakra Hacker új számaiból.
-Több nemzetközi koncertre is készültök. Ennyire népszerûek vagytok külföldön?
-Rendszeresen játszunk itthon, de mindig vannak külföldi meghívásaink is. Mivel nem a szöveg viszi elõre a zenénket, ezért nem vagyunk határok közé szorítva. Persze nagy szerepet játszik a szerencse is: ha rád akad egy külföldi szervezõ, vagy egy klub és meghív, akkor nagyon jó. Ebben az évben tervezünk egy lengyelországi utat, van olasz, szlovén és ausztriai meghívásunk. Lesz koncertünk Moszkvában és Szentpéterváron. A Pop Ivannal - a másik, radikálisabb zenét játszó zenekarommal - már többször voltam kint, a Chakrával most megyünk elõször.
-Heten vagytok a zenekarban. A tagok kiválasztásánál mi dominált, a zenei tudás vagy az érzelmi azonosulás?
-Nem tudnék olyanokkal együtt játszani, akik nem elég érzékenyek erre a vonulatra. Három olyan ember van a zenekarban, akiket nem ismertem elõzõleg. Azért választottam ki õket, mert láttam rajtuk, hisznek e zene töltetében, a jóságában. A mi zenénk esetében ugyanis nem arról van szó, hogy lemész egy trendi szórakozóhelyre, és lekötsz havi négy bulit. Nincsenek nyúlványaink a popzene, vagy a kereskedelmi zenélés felé. Nehéz ma Magyarországon olyan zenészt találni, aki jó, de a tudását nem hajlandó mindenhova eladni, hanem arra figyel, hogy az újat, a jót keresse. Azért nehéz, mert senkinek nincsen pénze. Itthon nincs kultúrája annak, hogy egy zenész fél évre elvonul és dolgozik egy zenekarral, és amikor létrehozott valamit, akkor áll ki azt eloadni. Ami ma van: gyorsan összeszedni egymilliót, valamit rátenni egy lemezre, aztán mindenki mehet haza. A kulturáltság komoly összefüggésben van az életszínvonallal. Bárhová mész Nyugat-Európában, ott van erre idõ, infrastruktúra, fórum. Tudnak mûködni azok a szellemi mozgások, amelyek elütnek a nagy átlagtól, amelyek nem arra szervezõdtek, hogy minél rövidebb idõ alatt, minél kevesebb energia-befektetéssel elérjenek valami kereskedelmi sikert. Ma Magyarországon nagyon kevés olyan elõadó van, aki konzekvensen követ egy utat. A fiatalok körében sem tapasztalható semmilyen lázadás az uralkodó ízlés ellen. Persze van konzumlázadás, amikor a multik becsomagolnak és kiárusítanak egyfajta lázadó attitûdöt, és Azt fogyasztják ma a fiatalok. Most mindenki középre akar húzni, és valami trendi példát lemásolni, hogy minél jobban menjen a szekere.
- Szöllősy Anna
"A fesztivál egyik legérdekesebb koncertjét a Chakra Hacker adta. Bujdosó János meghatározhatatlan műfajú formációja leginkább a dzsesszalapokat vegyíti az underground rockzenével és a latin ritmusokkal, mindezt szlávos hangzásvilágba csomagolva. A korábbi mélabús nótákat szilajabb, lüktetõbb muzsika váltotta, az orosz világfájdalom szerb életigenléssel párosult. Cserhalmi Sára háttérvetítése még jobban kirajzolja a zenekar arculatát: fekete-fehér filmbejátszásai, természeti képei, nonfiguratív tovatünedezõ motívumai nemcsak a zene aláfestését szolgálják, hanem a közép-európai atmoszféra megteremtését is. "
- Selmeczi Bea, magyarhirlap.hu
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=93293
SAJTÓVISSZHANG A YOLK OF FREEDOMRÓL:
„Szerencsére található a kereskedelmi szempontokkal kevésbé, inkább kvalitással és innovációval törõdõ kooperáció a kortárs filmzene vidékén: a Kép-Árnyék Bt. által gondozott filmek közül három alkotás (Bánóczki Tibor-Csáki László: Az ifjúság megnyugtat, Csáki László: Halott imitátor, Surányi Judit: Tiszta románc) gazdagodhatott Bujdosó János kiváló kompozícióival. A Pop Iván és a Chakra Hacker zenekarokban domborító zenész Yolk of Freedom címmel publikált jól összeszedett válogatást, amely ugyancsak kirí a magyar soundtrack-gettóból, mert bõséggel szorult bele eredetiség és invenció. A Szabadság sárgája korántsem átlagos filmzenei kiadvány - meglehet, kicsit felkészültebb, nyitott fülű hallgatót kíván. Ám aki bírja Badalamenti viselt dolgait és a szolid klausztrofóbiát, egyszersmind kerüli a lehasznált hangzásokat, mindenképpen nyissa rá az ajtót.”
- Géczi Zoltán, magyar.film.hu
Bujdosó sárgája
Bujdosó János: A szabadság sárgája – filmzenék
Bujdosó János szeret fehér inget, fekete nadrágot ölteni, lakkcipot húzni, s belecsapni, bele szenvedélyesen a húrok közé. De nem akárhogyan. Vad energiáit az éjszaka hangulatán szűri át, s beszüremlik a tangó, a szamba, a tornateremben megtartott cserkész-táncóra távoli zaja, a kis borozók valóságának álomzenéje, s a zsíros földek felett való szegett szárnyú repülés szomorú örömzenéje. Kasztanyettek, xilofonok, kilyukadt harmonikák, régen kidobott szintik, bádoglapok szólnak, s a gitár, mely összerántja a szétesőnek tűnő csapatot a világ legutolsó csendbeburkolt felvonulásán, ahol a reményt temeti utolsó tangójával a fóliába csomagolt emberiség.
Bujdosót legszívesebben Budapest John Lurieja-ként aposztrofálnám, s akkor beúszna a képbe még Tom Waits, amint éppen Jarmush intésére menekül legendás szaxofonista-filmzeneszerző társával együtt, menekül a modern világ kiürültségétől, maga sem tudja merre, hová, s lel átmeneti menedéket egy SZTK-hangulatú pesterzsébeti nyugdíjaspartin, ahonnan már nincs hová menekülni tovább, legfeljebb a mesébe, a filmbe, egy történetbe, álomba arról, hogy még nincs itt a vég, még ne indítsa be Astor Piazzola harmonikáján az utolsó visszaszámlálást, hanem legyen még tangó, tánc, szenvedélyes az élettel, melyben kibontakozhat még emberi mivoltunk, s jóra fordulhat, ha egy pillanatra is a helyzet egy feloldó gondtalan táncban, melyet a múló idő kivégzoosztaga elott járunk valamennyien együtt.
- Dr. Máriás Béla, bahia.hu
http://www.bahia.hu:2000/zenekar.phtml?id=833
A szabadság sárgája - Bujdosó János filmzenéi
Mármint ahogy a tojásé: Yolk of Freedom (mert kétnyelvű a borító). De ki az a Bujdosó János? - kérdezhetnék, amire én azt mondom: zenész, nem tudom, hallgassanak bele. Így voltam én is, kérdeztem, belehallgattam, aztán megint, újra, és most már valamennyire tudom. Napokra esti zene lett, és azóta is jó föltenni. Fiatal rendezők filmjeihez szerzett, otthon, sávonként följátszott dallamok, többnyire saját kezűleg, plusz itt-ott a Pop Iván zenekar egy-egy tagja. Afféle csendes, kellemes, abbahagyhatatlan dudorászás. Néha álmatag, néha édesbús szinte, leginkább egészségesen fanyar - ilyeneket lehet róla mondani. Soha semmi izgága túlzás, semmi nyögvenyelős jófejkedés, rémes "ötletelés". De nem is alélt sóhajtozás, nosztalgiázó vacakolgatásokhoz pedig végképp nincs köze. Itt-ott távolról, sziluettszerűen beköszön Nino Rota, épp csak int, már megy is. Ámde óvatlanság volna beleszaladni az egyszerűség dicsérgetésének csapdájába, annál azért ravaszabb zene ez. Az ábrándos monotónia álcája apró ötleteket rejt, finom elmozdulásokat - van mire fölkapni a fejet, hümmögni, nocsakolni. Hiába, az intézményenkívüliség, az off-ság nyers bája! Nem hiszem, hogy tudni kellene, hogyan is szólt ez a zene a filmekhez alkalmazva. Most már a CD-n jelen idős. Van viszont jövője.
Chakra Hacker - ez lesz a zenekar neve, ami azért alakul(t?), hogy a lemez anyagát éloben is előadja. Azt kell gondolnom, hogy ez másféle
kaland lesz majd, mint amibe itt keveredünk, hogy miképpen más, ez most még titok, de kellemes meglepetés lesz a feloldás, valami jó, új dolog, ezt jósolom.
- Kovácsy Tibor, Magyar Narancs
http://www.mancs.hu/0350visszh.htm
Feszes lebegés
- Bujdosó János és zenekarai
Amilyen féktelenül és lármásan okádja a tömegkultúra a maga Góliátjait és gólemeit, olyan lassan és zajtalanul, de szívósan szüli meg az elitkultúra a maga Dávidjait. Az ifjú és fegyvertelen gitárművésznek, Bujdosó Jánosnak jelenleg 2 parittyaköve van. Az egyik a négy éve fennálló Pop Ivan nevű zenekar, a másik a egy frissebb formáció, a Chakra Hacker. A nevek infantilis játékossága kissé félreérthető. Félreérthető, mert egyáltalán nem a huszonéves zenészek komolytalanságáról árulkodik, hiszen profi produkciókról van szó, hanem a gyermeki-kamaszos fogékonyság és nyitottság fontosságát jelzi.
A három közül a Pop Ivan azonban nem fantázianév. A mai értelmiségi fiatalok körében is népszerű Bodor Ádám-regényből, a Sinistra körzetből származik. A Pop Ivan a hátborzongató körzetet határoló egyik hegy, amely a valóságban a román-ukrán határon található. Ahogy Bodor Ádám műve jellegzetesen közép-európai regény, ugyanúgy a Pop Ivan nem valamiféle gyökereinél megszaggatott világzenét játszik, hanem egy sajátosan közép-európai hang kimunkálásán fáradozik. Ahogyan a regényben a Pop Ivan „menyétvörös sziklái égnek, úgy izzik az együttes szilaj, nyers, zaklatott, felkavaró zenéje is. Bujdosó János röviden free jazzként határozza meg, bár tudja, hogy ez precíz pontatlanság, mivel a free jazznek sokkal inkább a szellemiségét képviseli az „érzékeny és makacs emberekből” álló együttes. Műfajközi muzsikájukban a progresszív-experimentális rockzene keveredik közép- és kelet-európai népzenei motívumokkal, a jazz különféle elemeivel, kortárs komponisták (így Rahmanyinov, Astor Piazzola, Ciprian Porumbescu, Eric Satie) műtöredékeivel, improvizációkkal, és hosszan lehetne elemezni, még mi mindennel. Hogy ez az ötvözet milyen felfokozottságot eredményez, azt csak koncerten lehet igazán megtapasztalni. Az együttes 2001-ben megjelent elsô CD-je, a Hospital Hungary kitűnő album, de amint instrumentális produkciókkal gyakran megesik csak hűvös lenyomata az élőzene felforrósodott itt és most-jának.
Bujdosó az utóbbi három évben több filmhez is készített zenét, s nemrég látott napvilágot filmzenei CD-je A szabadság sárgája címmel . A szerzemények az Arccal a földnek, Az ifjúság megnyugtat, a Halottimitátor és A másik ember iránti féltés diadala című magyar filmekhez, valamint több kis- és dokumentumfilmhez íródtak. A korongon szinte minden hangszert (dob, tangóharmonika, szintetizátor, klarinét, gitár, basszusgitár) Bujdosó szólaltat meg, ezért vált szükségessé a Chakra Hacker létrehozása, hogy koncert formájában is előadhatóak legyenek a szerzemények. Meg persze azért is, mert ezzel a zenével egy másik arcát mutathatja meg. Ez a szintén fúziós muzsika lényegében a Pop Ivan zenéjének szelíd, visszafogott, meditatív változata. Az, ami a Pop Ivannál kitörő energia, vad hangkavalkád, az a Chakra Hackernél fojtott feszültség, feszes lebegés.
- Tornai Szabolcs, Heti Válasz
http://www.hetivalasz.hu/cikk.php?id=6209
Az e heti, másik kiválasztott album, egy nagyszerű magyar darab. Az Szabadság Sárgája (yolk of freedom) Bujdosó János alkotása. A hangulat hazai, bár sejteni lehet egy kis pozitív értelemben vett „Kusturicás”, szlávos ”macskafogószerű” beütést is. A számokat Bujdosó János szerezte és ő is játszotta fel, majdnem teljesen egyedül (dobok, tangóharmonika, szintetizátor, klarinét, és basszusgitár), bár az albumon ütõs, szaxofonos, tubás, és trombitás vendégzenészek is hallhatóak. A kellemesen mélabús hangulat tipikusan édes-szomorú és tipikusan kelet-európai. Nyugodt és kellemesen kábító. A síró hegedű, a magányosan visszhangzó zongora boros-cimborálós összejövetelekhez ajánlott.
Összességében egy nagyon szerencsésen eltalált albumról van szó.
- hificity.hu
http://hificity.hu/cikk.php?ident=1744&lsz=1